A minap konkrétan azt kértem, hogy úgy mutassák nekem merre kell mennem, hogy én is értsem. Két nap sem kellett és úgy felborították az addig jól kinéző meglévő munkámat, hogy csak lestem. Eszembe se jusson nem belevágni az új kihívásba. Mert GONDOLTAM, hiányzik a francnak, megint dolgozhatok éjjel-nappal, azért egy franchise-hoz való csatlakozás két gyerek, meg a meglévő munkám mellett nem kis feladat. Ez volt a gondolat. Valószínűleg valami mélyen csücsülő félelmeim kapcsolhattak be, valami irtózatom a "multis" gondolkodásmódtól, de egy biztos, hogy gondolat volt. Nem megérzés onnan a szívem irányából, nem bevillanás, hanem konkrétan az agyammal raktam össze.

Persze azonnal rájöttem, hogy nem igazán van más választásom. Arra kell mennem. Kellett kérnem nekem egyértelmű jeleket.

Elő kell venni az eddig tanultakat, alakulhat akármekkora káosz, nem billenünk ki az egyensúlyunkból, értettük a Jelet, belevágok. Koronát igazít, felveszi a másik szemüveget és mindjárt lehet szebben is látni azt a franchise-kihívást.

Újult erővel, hajrá. Felvettem a fonalat és nyakamba veszem a feladatok sokaságát. Igen, ha ez az utam, akkor úgyis hátulról fúj a szél és szárnyaira vesz.