Nos. Következő felismerés.

Idén januárban felvértezve az újabb kihívásommal gondoltam előszedem a tavalyi on-line tanfolyam anyagát - amivel összeraktam a cégemet és átváltoztattam a hirdetési stratégiát - és újra nekiindulok lépésről lépésre az új ötletemmel.

A lényege röviden, hogy a szívből jövő lelkesedésem megindítja a cselekvést a témában, majd szép sorjában építgeti az ember - a maximalizmusát félretéve és az akadályozó blokkokat átírva - aztán egyszer csak működik. És működött tavaly is.

Így már könnyebben megbirkózom az évösszesítő és évtervező könyvecskémmel. Eddig olyan sötéten láttam a tavalyi eredményeimet, hogy nem volt lelkesedésem kitölteni.

De így a tavalyi dolgaimat visszalapozva máris szebbnek látom.

Közben tárgyalásokat folytatok az új franchise csatlakozásommal kapcsolatban. Mit várok tőle? Azt, hogy megtanítsák a tapasztalatukat, elmondják hogyan kell csinálnom, én meg csinálom. Rengeteg új ismeretség, sok tapasztalás és nem utolsó sorban megbízható jövedelem forrás. Ez vár rám az előttem álló évben.

Aztán ahogy kattogtam azon, hogy basszus, mégis mi az a blokk, mi az a dolog, ami még mindig nem hagyta, hogy meglendüljön igazán a sorom?

Nézzük: hát persze. Először önzőségnek hívtam. Aztán átjavítottam egoizmusra. Aztán összeállt: ahogy korábban folyton bekapcsolt a "női-férfi egyensúly a belsőnkben" felirat bennem, hát épp ez az. 

Nagyon kemény férfi mintát kaptam. Azt tanította az apukám, hogy "mivel a nő aztán nem egy tisztelhető dolog, inkább csak egy erre-arra való és használható lény" így egyszem lányát igyekezett férfinak nevelni. Na itt a csel. Az az érzés bennem, hogy "én jobban tudom", "nem látják át", "nem értik, pedig annyira logikus" ez egy igazi férfi energia. Hisz a táncban is (kedvenc példám a férfi-női egyensúlyi kapcsolatra) a férfi tudja mit akar, vezeti a nőt. A nő is tudja a lépéseket, áll a lábán, de csak akkor lép, ha a férfi arra irányítja. Hagyni kell egy nőnek vezettetve lenni. Én pedig ezt a férfi energiájú irányítást nem akartam kiengedni a kezemből. A hangsúly azon van, hogy nem voltam hajlandó. Ebből következően logikus, hogy folyton vezetendő férfiakat vonzottam-engedtem be az életembe. Aztán meg persze az alapvető egyensúly nem meglététől jól felborult mindig a kapcsolat.

Félreértés ne essék, mindenki felelős a maga életéért. Nem kimentem őket, de értem, hogy mit kerestek mellettem. Apukámat is imádom, nem véletlenül őt választottam apának, mert ebben az életemben, illetve ezen a tudatszintemen ezt a feladatot kell megugranom. Férfiből nővé lenni.

Hát ezért kóválygott ez a "férfi-női egyensúly" gondolat mostanság minden előkerülő feladatom körül. Ez olyan, amikor az ember nem gondol rá, de valahonnan a szíve irányából egy gondolat villan az agyába. Ez is egy jó folyamat, míg ezt az ember megtanulja észrevenni. Fájt egy párszor ez a tanítás is korábban. Talán ezt hívják intuíciónak. 

Tehát ezt el kell engednem. Azt hogy én AKARJAK irányítani. Mert az on-line tanfolyamainak is mindig volt olyan "írd össze" része, amit egy kicsit csináltam, de annyira nem füllött hozzá a fogam, aztán abbahagytam. Most akkor tessék, lehet ezekhez visszatérni. Ők ezt a témát jobban tudják nálam, hát hagy vezessenek. Ugyebár. 

Na de a pontot az i-re azért a kutya rakta. Tanulom vezetni őt. Próbálgatjuk a tekintélyt. Elérni, hogy figyeljen rám és értse a jeleket, amiket persze nekem még ki kell alakítanom. Jut eszembe a seprű arra kellett, hogy a végét a tányér mellé kocogtatva a földön a kutyától minden gond nélkül evés közben el tudjam venni a tálat. :)

Szóval próbálja az irányítást megtartani, nem kiadni a kezéből. Ezt szokta meg. Nem azt, hogy valakire figyel, nem azt, hogy valaki irányítja. A kutya pedig olyan, mint a gazdája.